Éppen nagy karácsonyi ajándék mizáriában vagyok. Az a helyzet, hogy barátomnak egy nyakláncot rendeltem EBayről (mert neki mindenképpen hordás nyaklánc kellett...) és még nem jött meg. Nos, tudni kell hogy mi nem nagyon fogunk találkozni karácsony előtt - valószinűleg csak most pénteken, amikor elmegyünk mozizni meg a szilveszter. Mindenesetre, nem jött még meg a nyaklánc, és nem akarok úgy eléállni, hogy nincs a kezemben semmi. Gondoltam rá, hogy készitek neki egy saját kezűleg kötött sálat, de nem tudok kötni. Találtam egy ujjal kötős akármit, de az meg nem lett valami jó, bár igyekszem. Jó lenne, mert tudom hogy ennek talán még jobban is örülne mint annak a nyakláncnak, meg azt a fonalat is vettem meg, amit kinézett.

Amúgy nem tudom, feleanyira nincs karácsonyi hangulatom mint mondjuk tavaly volt. Lehet azért sem, mert épitkezünk és igy a karácsonyozás elmarad. Maximum annyi lesz hogy fel lesz állitva egy fa, meg talán lesz karácsonyi vacsora. Furcsa lesz, de mindenki azt mondja, hogy megéri, tehát nem panaszkodom. Leginkább az idegesit fel, hogy Kiflimmel sem tudok találkozni a szünetben nagyon, nem hogy együtt karácsonyozzunk. És őszintén szólva még jövőre sem fogjuk tudni megoldani ezt, sem a későbbiekben, bármennyire is állitja, hogy de, menni fog. Tudom, hogy másoknak gondolom kisebb gondjuk is nagyobb ennél, de nekem a karácsony nagyon sokat jelent, és a barátom is, és az, hogy ennyire el vagyunk lehetetlenitve... Borzasztóan emészt.

Igen, ez most egy Kiflis bejegyzés lesz, mert nagyon nem voltam jól az elmúlt egy hétben. Tudom, hogy leginkább az én hülye féltékenykedésemmel van a baj (és leginkább azért, mert az egyik barátjára vagyok féltékeny), de vannak dolgok amiket nem tudok lenyelni szó nélkül. Vagyis, de, egy ideig megy, aztán kiakadok. Olyannyira, hogy pénteken majdnem szakitottunk, holott el nem tudnám képzelni nélküle. Ettől függetlenül piszkosul idegesit, hogy bár pénteken ez volt, meg is beszéltük, viszont szombaton gyakorlatilag ugyan azt megcsinálta. Nem azzal van a bajom, hogy a barátaival van, hanem azzal, hogy mindig akkor, amikor velem lehetne. Úgy, hogy tisztában van azzal, hogy az iskolán kivül szinte sosincs máskor időnk egymásra. Ilyenkor pedig akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy nem is szeret igazán.

Ezeken a gondolatokon kivül nagyon jó hangulatban telt el ez a hétvége. Sikerült kicsit kiengednem a feszültséget, nagyon sokat beszélgettem mindenkivel, kicsit mintha tényleg megnyiltam volna a Világ felé. Furi amúgy, mert pénteken konkrétan annyira össze voltam törve hogy mindenki csak annyit látott, hogy bandukolok erre meg arra, oda-vissza az iskolában és még én sem tudom, hogy mit akarok. Ami, megjegyzem, teljesen igy van.

Egyre kevésbé érdekel minden. Nem tudom, mi szeretnék lenni, nem tudom, mit akarok kezdeni magammal. Vagyis, ami azt illeti, de, tudom, de ez nem opció. Nem tehetem meg, hogy gimi után kimegyek Malajziába egy évre, csak mert nekem éppen önkénteskedni van kedvem. Egyrészt szükségem volna arra, hogy visszarázódjak és újra elkezdjem használni az angolt, meg ugyebár a pénz-kédés is, mert oda azért ki is kellene jutni valahogy. Gondolkoztam azon is, hogy kimegyek gimi után a nyáron Angliába, hogy megnézzem, milyen ez az egész önkénteskedés meg külföldön élés, meg hogy mennyire tudok úgy élni, hogy teljesen a magam ura vagyok. De ez se hiszem, hogy összejönne...

Nem tudom még, mi lesz velem. Januárban elmegyek majd egy előalkalmasságira. Ha ott nincs gond, akkor mindenképpen a főiskolát (ami egyetem lesz, hogy vinné el a fene, de nem akartam én egyetemista lenni...) fogom megjelölni, de ha az nem sikerül... Na, akkor fogalmam sincs, mi lesz velem. Biztos, hogy össze fogok törni, mert egyelőre ez az egyetlen mentsváram van, nincs is más, amit tudnék kezdeni magammal. Elmehetnék lovásznak Egerbe, de két nyelvvizsga kell hozzá. Két nyelvvizsga ahhoz, hogy meg tudjam értetni magamat a lovakkal. Igen.

Nos, kellemes estét mindenkinek!

Hihetetlenül köszönöm ezt a díjat Sofynak, de sajnos nem fogom továbbküldeni senkinek. Természetersen rengeteg olyan blogot ismerek, akik szerkesztője megérdemelné, de pillanatnyilag magamat nem érzem rá méltónak. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok, és lássunk is neki!

11 tény rólam:

1. Imádom a mosómedvéket.
2. Nem szeretem sem a csokit, sem a nutellát, sem semmi túl édes dolgot.
3. Hihetetlenül szeretek utazgatni.
4. Több mint fél éve párkapcsolatban élek. (Igen, úgy érzem ezt muszáj megemlítenem, mert hihetetlenül köszönöm a drágámnak, hogy kibírja a hülyeségeimet és ugyan úgy szeret mint eddig <3)
5. Szeretem a cuki dolgokat.
6. Tudom, hogy léteznek unikornisok és egyszarvúak.
7. Ha felnövök, lesz egy lovardám.
8. Minden vágyam egy régi magyaros kinézetű ház (nem parasztház!), egy hatalmas kályhával.
9. Imádok olvasni, ennek ellenére hihetetlenül kevés művet fogtam mostanság a kezembe.
10. Az egyik kedvenc filmem a Büszkeség és balítélet.
11. Imádom a telet, és már alig várom, hogy karácsony legyen!

És akkor a kérdések:

Miért kezdtél bele az oldalszerkesztésbe?
Nos, még öt éve nagyon oda voltam a Detective Conan c. animéért, és az első oldalam igazából ezzel foglalkozott. Sajnos az óta nem nézem az animét, és a mangát sem olvasom, de pont a minap gondoltam arra, hogy újra neki kellene ülni, de a +700 rész kicsit eltántorít. Pedig, ha már oldalt kezdtem miatta, hogy milyen frenetikus, akkor megérné. És pont ez a lényeg. Információt szerettem volna szolgáltatni az embereknek erről a csodálatos műről.

Tudsz css-kódot írni? Ha nem akkor szeretnéd megtanulni?
Ó, ez pont aktuális. Nos, az hogy tudok, enyhe túlzás. Ha van egy alap, akkor abban át tudom írni azokat a dolgokat, amiket kell olyanra, amilyet szeretnék (vagy legalább is valami hasonló sikeredik általában), de az hogy magamtól leüljek egy üres dokumentum elé és na essünk neki! az valahogy nem az én világom. De természetesen szeretnék majd megtanulni!

Mit gondolsz a kialakult trendről, avagy a csilivili sztráros design-ről. Tettszeneked neked?
Kövezzetek meg, de én nagyon nem szeretem őket. És nem csak egy-párat nem, az összeset. Még a kedvenc színésznőmről, Emilia Clarkról sem tudok hosszú ideig ilyen kinézetet tanulmányozni, mert egyszerűen megőrjít, hogy mennyire túlzásba viszik a csicsázást. Viszont a szép minimál dolgok nagyon tetszenek, és igazság szerint örülök annak, hogy már ezek is kezdenek bejönni, hova tovább népszerűbbek, mint a sztáros csilli-villis kinézetek.

Álltalában mennyi időt töltesz az oldalad kínézetének elkészítésével?
Nos, most olyan másfél órát vett igénybe az előző, lilás. De általánosságban olyan fél órát, vagy még annyit sem. De, aki gyakran jár fel tudja, hogy többnyire mennyire elnagyolt, kicsit sem szép kinézeteket gyártok, szóval ez meg is látszik. De általánosságban kedvem sincs hozzá, egyszerűen csak váltani akarok, mert már meguntam, de vagy semmi ötletem hozzá, vagy semmi kedvem, így a végferedmény is elég gáz szokott lenni.

Melyik régi mese a kedvenced?
Nos, tekintetbe véve, hogy még most is hajlamos vagyok leülni mesézni azt kell mondjam, nagyon sok van! Talán a legnagyobb kedvencnek a Totoro-t és a Chihiro szellemországbant mondanám, de ott vannak a Disney-k is, például a Kis hableány, vagy a Barbie-mesék, no meg a Pom-Pom, a Vizipók-csodapók és sorolhatnám még egészen holnapig, rengeteg van~

Van kedvenc könyved? Ha igen melyik.
Hm. Talán a Büszkeség és balítélet. Meg persze a Párválasztó sorozatból a The One. De itt is rengeteg könyvet fel tudnék sorolni. Nincs konkrétan egy kedvencem, hiszen rengeteg van!

Van kabalád? Ha igen mi az? És mikkor használod?
Nos, köveim vannak, amik mindig velem vannak. Van hegyikristályom, rózsakvarcom, türkizem, ametisztem és még jó pár. Igazság szerint nincs konkrét alkalom, hogy mikor használom őket. Mindig. Elvégre mindig szükség van egy kis segítségre, nemde? Hol arra, hogy meghozzák a kedvemet valamihez, hol arra, hogy megtanuljak valamit. Erre pedig tökéletesek a kövek, elvégre tudjuk, hogy mindegyik rendelkezik valamilyen rezgéssel.

Szeretnél egyetemre járni? Ha igen melyikre?
Főiskolára. Vagyis, elvileg, a hely, ahova készülök, jövőre már egyetem lesz, tehát.. Mindenesetre, konkrétan egyetemista sosem szerettem volna lenni. Nekem ez az egész egyetemista élet valahogy nem fekszik. Igen, elmegyek mindenképp, de csak azért, mert muszáj. Tanítónak készülök, illetve óvodapedagógusnak, és pár évig szeretném is művelni, de olyan 30 éves koromra abba szeretném hagyni. Lovakkal szeretnék foglalkozni, egy nekik készült kórház-félét szeretnék alapítani.Meg persze önkénteskedni például Malajziában. 

Neked tetszenek Thomas Kinkade képei?
Nos, őszinte leszek, eddig még sosem hallottam erről a festőről, viszont köszönöm, hogy feltetted ezt a kérdést, mert valami meseszépek! Tény, hogy én jobban szeretem a kevésbé túlrészletezett festményeket, de ezekben meg pont az a varázslatos, hogy ennyire kidolgozottak, részletekbe menőek. 

Várod már a karácsonyt?
Hogyne várnám! Mondjuk, most éppen építkezés folyik nálunk, tehát a karácsonyt nem fogjuk tudni úgy ünnepelni, ahogy eddig, de hihetetlenül karácsonyi hangulatom van. Készülődnek az ajándékok, az adventi koszorún pedig most is ég a két gyertya. És képzeljétek, annyira megörültem, mikor valamelyik nap jöttem haza iskolából, és már sötét volt, a karácsonyfán pedig (ami az utcánk tetején van) égtek az égők! Nálunk szokás szerint karácsony előtti héten szokták bekapcsolni, mert spórolás meg miegyéb, de annyira feldobott, hogy ezen az éven máshogy van.

Mit gondolsz a melegházasságról?
Hm. Ha most azt mondom, ellenzem, akkor rasszistának fogtok gondolni. Már pedig, ami azt illeti, egyáltalán nem támogatom a dolgot. Elfogadom, hogy két ugyan olyan nemű ember szereti egymást, az ágyban is egymásra találtak, de ez bárki bármit mond, egyáltalán nem természetes. És ez az egész melegfelvonulás is... Egészen addig nincs bajom a melegekkel, amíg ebből nem csinálnak divatot. Mert mit lát egy 12-13 éves gyerek? Hogy két felnőtt férfi elmegy felvonulni Budapesten és ki tudja még hol, mert hogy ez milyen jóságos dolog. Aztán meg azt vesszük észre a következő pillanatban, hogy őket is érdekli. Egy részegebb éjszakán, vagy mikor ki meri mutatni ezt a dolgot, csókolózik vagy lefekszik egy azonos nemből valóval, aztán esetleg odáig is fajulhat a dolog, hogy öngyilkos akar lenni, mert olyan nyomot hagyott benne ez az egész. 
A gyereket a meleg pároknak mozgalom pedig ha lehet még a házasságtól is rosszabb. Biológia tagozatos vagyok, de szerintem annyira nem is kell beleásni magunkat a bioszba ahhoz, hogy tudjuk, a gyerekeknek egy egészséges anya- és apaképre volna szükség. És egy meleg szülőnél mi lesz? Két anyuci vagy két apuci? Kitől veszi a példát?Azt gondolná természetesnek, hogy az azonos neműeknek kell egymást szeretniük. 
Alapvetően nagyon egyenlőség párti vagyok, mindnekinek ugyan olyan jogokat engednék meg, kicsit feministának is tartom magam. De ettől függetlenül az egyenlőséget ésszerű keretek között oldanám meg, és úgy, hogy azzal nem teszem tönkre az aktuális társadalmat, netán a későbbit is.

Köszönöm még egyszer a kihívást és a kérdéseket, Sofy!

"Tapasztalni annyi, mint élni. Magyarázni annyi, mint hazudni."

Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen elvesztettem az életkedvemet, nem voltam önmagam. Nem akartam a blogot ennek kitenni, nem szerettem volna, hogy nyoma maradjon. Most viszont úgy érzem, végre sikerült megújulnom, sikerült elérnem azt, amit szerettem volna. Sok minden történt velem - megvan végre a szalagom, a jogosítványom, új barátokra tettem szert, elengedtem azokat az embereket, akik csak lehúznak.

Igen, büszkén mondhatom, hogy végre sikerült elérnem azt, hogy megbízzak magamban. Másokban teljes mértékben nem tudok még egyelőre, még Kiflee-ben sem, pedig ha valaki, akkor ő aztán tényleg megérdemelné. Sok mindentől félek, nagyon sokat kell még fejlődnöm lelkileg, de hiszem azt, hogy képes leszek rá. Megtaláltam az utamat, tudom, mit kell tennem, hogy elérjem ezt. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, azt is tudom, hogy sok mindennel kell szembenéznem majd, de kinek nem? Elvégre még egy apró babának is meg kell tanulnia járni, és közben hány, de hány alkalommal esik el!

Fogalmam sincs, miről fog szólni a blog. Lehet, hogy csak a mindennapokról, lehet, hogy csak az érzelmi hullámvasutaimról. Megeshet, hogy különféle véleményekről, esetleg könyvekről, filmekről. Majd ahogy kedvem tartja.