"Tapasztalni annyi, mint élni. Magyarázni annyi, mint hazudni."

Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen elvesztettem az életkedvemet, nem voltam önmagam. Nem akartam a blogot ennek kitenni, nem szerettem volna, hogy nyoma maradjon. Most viszont úgy érzem, végre sikerült megújulnom, sikerült elérnem azt, amit szerettem volna. Sok minden történt velem - megvan végre a szalagom, a jogosítványom, új barátokra tettem szert, elengedtem azokat az embereket, akik csak lehúznak.

Igen, büszkén mondhatom, hogy végre sikerült elérnem azt, hogy megbízzak magamban. Másokban teljes mértékben nem tudok még egyelőre, még Kiflee-ben sem, pedig ha valaki, akkor ő aztán tényleg megérdemelné. Sok mindentől félek, nagyon sokat kell még fejlődnöm lelkileg, de hiszem azt, hogy képes leszek rá. Megtaláltam az utamat, tudom, mit kell tennem, hogy elérjem ezt. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, azt is tudom, hogy sok mindennel kell szembenéznem majd, de kinek nem? Elvégre még egy apró babának is meg kell tanulnia járni, és közben hány, de hány alkalommal esik el!

Fogalmam sincs, miről fog szólni a blog. Lehet, hogy csak a mindennapokról, lehet, hogy csak az érzelmi hullámvasutaimról. Megeshet, hogy különféle véleményekről, esetleg könyvekről, filmekről. Majd ahogy kedvem tartja.